home

Szétretusálva

“2006. november 20., 11:45:10 | John Milton

Koncz Orsolya olyan gyerek volt, mint amilyenről a legtöbb szülő álmodik: szép, okos és sikeres. Már majdnem tökéletes. De csak majdnem. Mert hiába kapta a dicséreteket, a jobbnál jobb osztályzatokat, hiába keresték kegyét az iskolatársai, az irigyelt gyereket szomorúság gyötörte. Hatévesen az élet értelmét kereste, és mivel nem talált választ kérdéseire, egyre jobban, egyre mélyebben merült el a depresszióban. Senki sem hitte azt, hogy beteg, egyszerűen csak azt mondták rá, hogy “komoly gyerek.” Amikor 13 évesen megitta az első felesét, majd néhány évvel később elindult az első kábítószeres utazására, már nem tudták megállítani. Felült a hullámvasútra, és hét éven keresztül száguldott, zuhant, egyik hullámvölgyből a másikba.

Koncz Orsolya: – Hogy abba tudjam hagyni a drogozást, ahhoz elég volt azt a folyamatot látnom, hogy én hatévesen, elkezdtem félni a haláltól, megkérdeztem anyut, a négyéves öcsémét, hogy nekik mi a véleményük. Nem kaptam kielégítő választ, illetve, hát csak annyit, hogy ugyanolyan, mint mielőtt megszülettünk volna. Erre felmerült a többi szokásos kérdés, hogy “De, hogyha meghalunk, akkor miért élünk? És akkor mi ennek az egésznek a célja és értelme?” és utána én minden este órákig nem tudtam elaludni, egyrészt féltem, rettegtem a haláltól, másrészt pedig gondolkodtam ezeken, de hát akkor mi az értelme az egésznek? És ez átfordult egy csúnya depresszióba, aminek a tünete lett az ivás, és aztán a drogozás, és amikor azt vettem észre, hogy most nincs több kérdésem, akkor az egy megvilágosodásszerű állapot volt. Ma már tudom, hogy az életet a szépségével és a fájdalmával együtt kell elfogadni, és hogy az elfogadás a kulcs, nem feltétlenül kérdések és válaszok közti folyamatos hánykolódás. Onnantól fogva nem volt szükség a drogokra, és ez így is van tíz éve.

Koncz Orsolya ma már felnőtt nő, harmincéves. Ma is gyötrik depresszív rohamok, de már jobban tudja kezelni problémáit, mint gyerekként. Viharos múltjáról először három évvel ezelőtt írt könyvet, most pedig itt van a folytatás, a Hullámvasút című könyv.”





Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

%d blogger ezt kedveli: