The Blog-Health-o-Meter™ reads Wow.

Crunchy numbers

The average container ship can carry about 4,500 containers. This blog was viewed about 14,000 times in 2010. If each view were a shipping container, your blog would have filled about 3 fully loaded ships.

In 2010, there were 12 new posts, growing the total archive of this blog to 56 posts. There were 21 pictures uploaded, taking up a total of 5mb. That’s about 2 pictures per month.

The busiest day of the year was February 11th with 160 views. The most popular post that day was Rólam.

Where did they come from?

The top referring sites in 2010 were hu.wordpress.com, ongyilkos.lap.hu, facebook.com, startlap.hu, and dohanyzas.lap.hu.

Some visitors came searching, mostly for koncz orsolya, sárkányos lány, sárkányoslány, a sárkányos lány, and rácz józsef.

Attractions in 2010

These are the posts and pages that got the most views in 2010.

Rólam May 2009

Segítség! June 2009
53 comments

Az egyedüllétről April 2010
40 comments

Rácz József: Drogos önéletírások, A függőségtől a szabadulásig June 2009

Varázsgomba 2. February 2010
14 comments

Egyszer meg fogunk gyógyulni MINDANNYIAN.

Illetve az Északi Támpont Egyesület az alábbi tiltakozó nyilatkozatot küldte el az Aktív szerkesztőségének:

T I L T A K O Z Ó   N Y I L A T K O Z A T

Tisztelt TV2 Vezérigazgatóság, jogi osztály
valamint az Aktív Szerkesztősége!

Az Északi Támpont Egyesület ezúton tiltakozását fejezi ki a TV2 által sugárzott Aktív című műsorban „Drogozás: sorozatos kis öngyilkosság” címen sugárzásra került filmmel kapcsolatban.

Az Északi Támpont Egyesülethez Koncz Orsolya, a film egyik szereplője juttatta el panaszbejelentését. A bejelentést követően szervezetünk tényfeltáró munkába kezdett. A tényfeltárás során kapcsolatba léptünk nyilatkozókkal, szakmai szervezetekkel, az Önök riporterével és az ORTT jogi osztályával is.

Civil szervezetünk vizsgálatának eredményeként az alábbi kifogásokat támasztja a riportfilmmel kapcsolatban: (A dőlt betűvel szedett idézetek az Önök műsorában hangzottak el.)

-          „Orsi eddigi élete nem volt éppen könnyű.”
Ezen mondat azt a jelentést sugallja, hogy Orsi csak napjainkban vagy a közelmúltban hagyott fel önpusztító életmódjával. Ez a megállapítás nem fedi a valóságot, mert Koncz Orsolya kb. 15 éve normális, rendezett sőt sikeresnek mondható életet él.

-          „A szakemberek szerint a 18 éven aluliak körében a legelterjedtebb a marihuána, ami a tapasztalatok szerint úgynevezett kapudrog, használata után ugyanis általában nyitottabbak lesznek a fiatalok egyéb drogok kipróbálására is.”
A WHO kapudrog elmélettel kapcsolatos vizsgálatában megállapította, „hogy az összes hipotézis közül a legvalószínűtlenebb az, hogy a serdülők marihuána használata vezetne heroin használathoz.
1999 márciusában az amerikai Orvosi Intézet (Institute of Medicine) kiadott egy jelentést a marihuánáról, így az úgynevezett kapudrog elméletről is. Az IOM megállapította, hogy „nincsenek meggyőző bizonyítékok arra nézve, hogy a marihuána oksági kapcsolatban állna a későbbi illegális drogok abúzusával.
A hazai adatok szerint, 2003-ban a felnőtt népesség körében…”szerenkénti élet- és éves prevalenciák alapján is legelterjedtebb a kannabisz-származékok fogyasztása (életprevalencia 9,8 %, éves prevalencia 3,9 %). Az összes többi szer előfordulási gyakorisága jóval kisebb a felnőtt lakosság körében. Az életprevalencia értékek alapján a második-harmadik helyen az ecstasy, illetve az amfetamin  találhatók, melyek elterjedtsége között gyakorlatilag nincs különbség, s nem sokkal marad el mögöttük a negyedik helyen lévő LSD. Az összes többi vizsgált tiltott drog életprevalencia értéke 1% alatti értéket vesz fel.

-          „A leggyakoribb viszont az, hogy a szer fogyasztói maguk akarnak véget vetni az életüknek és ezért túllövik magukat.”
Ezzel a megállapítással kapcsolatban Demetrovics Zsoltot, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársát hívtuk fel. A szakértő ezt a megállapítást teljesen megalapozatlannak értékelte. Elmondása szerint évente átlag 20-25 ember hal meg túladagolásban. A túladagolásban elhunyt személyek többsége baleset és nem öngyilkosság áldozata. A nem közvetlen hanem közvetett halálesetek száma, ha valóban a drogokról beszélünk – ebbe beleértve a legelterjedtebb drogokat, azaz az alkoholt és a dohányzást is – akkor több tíz vagy akár százezres nagyságrendet is elérhet. Amennyiben a riport készítője nem a drogokra, hanem a kábítószerekre gondolt, akkor is a droghoz köthető halálesetek túlnyomó része nem túladagolás miatt, hanem egyéb okokból következik be.

-          A szereplők érthetetlen és indokolatlan összemosása a Stohl botránnyal.
Súlyosan etikátlannak tartjuk egy szociális munkát végző fiatalember és  egy sikeres besteller írónak az egybe mosását, a társadalomban igen negatív megítélésű Stohl András kábítószeres balesetével. Véleményünk szerint ez az egybemosás a filmben szereplő két személynek komoly sérelmet okozott. Koncz Orsolya ezt meg is erősítette a szervezetünknek.

-          03:45-nél egy olyan fiúval mutatják Orsit „segítőként”, aki hányatott sorsa ellenére sosem drogozott és nem is segítségért, hanem mint egy olvasója kereste meg Orsit.
Bár a filmben szereplő fiú kifejezetten kérte, hogy ne mint a droghasználó illusztrációját mutassák be a filmben, mégis ebben a szerepben jelenítették őt meg. Ezzel komoly érdeksérelmet okoztak ezen fiatalnak is, hiszen az ország második legnézettebb televíziójában, mint a drogozás miatt jelenleg is segítségre szoruló személyt láthatták viszont ismerősei, munkáltatója, stb.
A fiatalembert a sugárzást követően nevelőmamája és nagymamája telefonon fel is hívta, hogy megkérdezzék valóban drogozik e. Ám egy ember ismerőseinek döntő hányada nem veszi a fáradtságot hasonló telefonokra, hanem helyette stigmával látja el a film szereplőjét.

-          A film a különféle drogfajtákat mindvégig egybemosva kezeli.
Ezzel a filmjük nem elősegíti a felelős társadalmi kommunikációt, hanem kifejezetten kártékony a hatása, mert a társadalomban élő hibás szetereotípiákat erősíti meg, támasztja alá.  Az ilyen hamis üzenetek miatt a médiát is komoly felelősség terheli, a drogokról a társadalomban élő megalapozatlan és kártékony szetereotípiákért.

-          Koncz Orsolya nyilatkozatát a vágás során döntően megváltoztatták. Bár a riportok készítése során valóban szükséges a vágás, ezen tevékenység folyamán a szerkesztőnek ügyelnie kell arra, hogy a nyilatkozat tartalmát döntően ne befolyásolja. Sajnos a riport elkészítése folyamán ennek a minimális szakmai követelménynek sem tettek eleget. Orsolya ekképpen fogalmazta meg a riporttal kapcsolatos panaszait egyesületünknek: „Nem erről volt szó, nem ehhez a műsor kontextushoz kérték a segítségemet, hozzájárulásomat. Pedig én hangsúlyosan a szereplést a terv ismeretében, sőt, annak alakításában a beleszólás lehetőségét fenntartatva magamnak vállaltam el.

-          A Jövőbarát Alapítványt, bár több órát forgattak náluk, az anyagból teljesen kihagyták.
Felhívjuk figyelmüket, hogy a civil szervezetek nem bio díszletek, akik azért kapják a támogatást, hogy az Önök munkáját hasztalanul segítsék. Amennyiben az Alapítvány munkatársai több órán keresztül segítik az Önök műsorgyártását, akkor véleményünk szerint elvárható, hogy az legalább részben felhasználásra is kerüljön, közvetítve a szervezet által rendelkezésre bocsátott társadalmi üzenetet. A Jövőbarát Alapítvány munkatársai a sugárzásig azt hitték, hogy ők is szerepelni fognak a műsorban, ennek megfelelően továbbították a műsor időpontját partnereiknek, tagjaiknak, a nézők azonban hiába ültek a készülékek előtt, mert a civil szervezet az utolsó vágást követően már nem szerepelt a műsorban.

-          A Jövőbarát Alapítvánnyal azt közölte a riporterük, hogy amennyiben szerepelnének a filmben, akkor sem írnák ki a nevüket, mert az tiltott reklámnak minősül.
Ezt a kijelentésüket nem találtuk megalapozottnak, ezért telefonon kapcsolatba léptünk az ORTT jogi osztályával, ahol kérdésünkre megerősítették, hogy egy nem közvetlen kereskedelmi tevékenységet folytató egyesület nevének megjelenítése a nyilatkozónál, nem minősül burkolt reklámnak, így büntetés sem jár érte. A csatorna reakcióját az ORTT-nél is túlzott és megalapozatlan aggodalomnak ítélték meg. Kérjük, hogy munkatársaik részére juttassák el ezt az információt, hogy tisztában legyenek, mi az, ami megjelenhet és mi az, ami nem.

Ezúton is felhívjuk figyelmüket, hogy a műsorgyártás igen komoly társadalmi felelősséggel jár. Önök mint műsor készítők és szolgáltatók felelősek azért, hogy a műsorban valóságos információk lássanak napvilágot és azért, hogy a műsorban nyilatkozó személyek nyilatkozatát etikusan használják fel. Mivel Önök a „Drogozás: sorozatos kis öngyilkosság” című műsor készítése kapcsán ezen szakmai és etikai minimum követelményeknek sem tettek eleget, ezért egyesületünk ezúton tiltakozását fejezi ki.

A fenti okokra való tekintettel tehát felszólítjuk a TV2 vezetőségét és a műsor szerkesztőségét, hogy az esetről készítsenek széleskörű vizsgálatot, melynek az eredményéről civil szervezetünket is írásban tájékoztatják. A vizsgálatnak ki kell terjednie az adott anyaggal kapcsolatos szakmai, etikai felelősség vizsgálatára, valamint arra vonatkozó javaslattételre, hogy a jövőben ezen hibák miképpen lesznek elkerülhetőek. Felszólítjuk továbbá a TV2-t, hogy kárpótolja a riport kárvallottjait számukra is elfogadható módon.

Az Északi Támpont Egyesület a Társaság a Szabadságjogokért által üzemeltetett Médiamonitor programmal már fel is vette a kapcsolatot és szoros együttműködésben állapodtunk meg, hogy érdemi eredményeket érjünk el annak érdekében, hogy a jövőben az ilyen méltatlan helyzetek elkerülhetőek legyenek.

Amennyiben a csatorna nem kívánja segíteni civil szervezetünk tényfeltáró munkáját és a panaszosok kárpótlását, akkor az ORTT felé tett panaszbejelentéssel és ezzel egyidejűleg a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek és a Magyar Drogterápiás és Rehabilitációs Intézetek Szövetsége nevű szervezetek bevonásával, civil tiltakozó akció szervezésével, majd ezt követően sajtótájékoztató tartásával kívánjuk érdekvédelmi munkánkat a továbbiakban folytatni, az egyes médiumok és/vagy műsorok felelőtlen és káros magatartásáról, széleskörű társadalmi kommunikációt kezdeményezni.

Várjuk szíves visszajelzésüket megkeresésünkkel kapcsolatban!

Budapest, 2010. május 25.

Tóth Bálint – elnök
Északi Támpont Egyesület

Lényeg, hogy a drogozással kapcsolatban és a fiataloknak az alábbi a mondanivalóm, egyáltalán NEM az, ami elhangzott:

1. önismeret

Ittam, drogoztam, de ez valaminek a tünete volt csak, annak, hogy rosszul érzem magam.

Nem értettem, hogy mit miért teszek, csak rángattak ide oda az érzelmek, reakciók.

A legtöbben csak reagálunk egy helyzetre, nem döntünk tiszta fejjel az adott pillanatban, hanem pusztán valamiféle reakciót adunk.

És ennek a reakciónak számos mozgatórugója lehet, illetve mindig rengeteg összetevője van, a társadalom, a neveltetésünk, a tudatalatti vágyaink, de leggyakrabban inkább a félelmeink, az önvédelmi technikáink.

Az én reakcióim meglehetősen önpusztítóak voltak, és abszolút nem értettem őket. És ezt láttam, és meg akartam érteni magam.

Nekem a megértés segített.

Ha végül felfejtek mindent, és pontosan tudom, hogy mire miért reagálok úgy, ahogy, akkor több dolog történhet. Az egyik, hogy az adott helyzetben tudatosan választhatok  egy másik reakciót. A másik, hogy valódi belső változás következik be, amikor nem elhatározok, eldöntök valamit, majd azt próbálom erőlködve végrehajtani, hanem csak annyit tapasztalok, hogy megszűnnek korábbi problémát okozó tünetek.

Egyszóval az önismeretben hiszek, abban, hogy ismerjük meg a testünket, a gondolatainkat, az érzelmeinket, mindegyiknek a vágyait, félelmeit és szükségleteit, és végül, a valódi énünket, a forrást magát.

Nem tudom, felcserélhető-e a sorrend, azt mondják, igen, meditálással átléphetünk a problémákon, de nekem nem ez működött, én úgy gondolom, hogy ha vannak kielégítetlen szükségleteim és vágyaim, akkor azok addig jönnek elő újra és újra, amig oda nem figyelek rájuk.

De ha megnézem ezt az éhséget, és megteszem a szükségest ahhoz, hogy jól lakjak, akkor ez a szükséglet kielégül, és nem fog többé rángatni.

Az önismeret időigényes, élethosszig tartó feladat, de tulajdonképpen nem arról szól, hogy dolgozunk, aztán végül remélhetőleg tökéletesek leszünk, és addig csak a munka, hanem inkább egyik érdekes élethelyzetből a másikba kerülünk, ami által fejlődünk. Az elején csak egy óriási problémahalmazt görgetünk magunk előtt, de van egy pont, ami után már sinkább egy csodálatos misztériumként éljük meg az életet.

2. miért érzi egy fiatal rosszul magát?

Visszatérve a drogozásra, az egészben most is az érdekel, hogy miért érzi valaki, egy fiatal, egy kamasz rosszul magát.

Szerintem általában teljesen jogos a rossz közérzete. Lehet, hogy nem törődnek vele, nem figyelnek rá, nem szabad, nem képes az életét, de még önmagát sem irányítani.

Leválna a szüleiről egyrészt, másrészt belül még mindig nagyon éhes a szeretetre és figyelemre.

Össze van zavarodva, mert próbálja megfogalmazni önmagát, ugyanakkor nem tudja, mihez igazodjon. Olyan sokféle a világ, és ebből olyan sok információ jut el hozzá, és egyre több, hogy útvesztőben érzi magát.

Pedig pontosan azért nem vagyunk egyformák és azért nincs egyetértés, hogy mindenki szabadon megfogalmazhassa önmagát, de kamaszkorban ehhez még nem eléggé magabiztos az ember, illetve rengeteg energiába is kerülne a sok kötöttséggel, a szülőkkel, az iskolával szembe menni.

Vannak olyan fiatalok, akik népszerűek, egy bandához csapódnak, isznak, drogoznak, aztán elmúlik ez a korszak, és okosabban, érettebben, de viszonylag épségben kerülnek ki az egészből.

A 15-20 év közöttiek magasan az alkoholra vagy a fűre szoknak rá. Az alkohol később szomatikus tüneteket okozhat, a fűre is rá lehet szokni, de mindkét szer kisebb potenciállal rendelkezik a rászokásra, mint az egyéb, keményebb drogok.

De az, ami ebben a korosztályban még biológiailag nincs meg, hogy valaminek számoljunk a hosszú távú következményeivel, az később kialakul, és emiatt változtatnak a legtöbben az életmódjukon, magyarul felnőnek.

Aztán vannak olyanok is, akik kevésbé erősek, vagy jobban eltérnek az átlagostól, és ők mély kirekesztettségben élik az életüket. Azt gondolják, hogy velük baj van, ostorozzák és pusztítani kezdik magukat. Aztán gyanítom, hogy sok az olyan, amikor kívülről látszólag az első, belülről viszont a második helyzet áll fenn.

Szerintem a kulcs az, hogy mindenképpen hallgassunk magunkra, és álljunk ki önmagunkért. Hogy ha még nem is értjük a saját mozgatórugóinkat, csak azt tapasztaljuk, hogy valaki visít belül, és kívül problémákat okoz, összeférhetetlenné, kiállhatatlanná változtat minket, sőt, úgy éljük meg, hogy tönkreteszi az életünket, akkor is tiszteljük meg magunkat annyira, hogy komolyan vesszük ezt a belső hangot. Mindig van mondanivalója, és ha odafigyelünk, segítünk a bajaiban, akkor egy csendes, szelíd belső hanggá, egy bölcs belső vezetővé változik, aki biztonsággal vezet minket és bátran rá hagyatkozhatunk.

Ahogy egyre inkább felvállaljuk magunkat, lassan olyan embereket vonzhatunk, akik hasonlítanak hozzánk, és ettől máris nem leszünk ufók.

Az én békémhez feltétlenül hozzátartozott, hogy kialakítsam a saját önálló, szabad, független életemet.

Szerintem mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon döntsön arról, hogy mit viseljen, mit gondoljon, mit tegyen, és hogy ott és úgy éljen, ahogy akar.

Senki nem tudhatja és mondhatja meg a másik életcélját, életfeladatát, sem a szülők, sem a tanárok. Önmagunkat erőszakoljuk meg, ha igazodni próbálunk, és biztos, hogy rossz belső érzések fogják kísérni.

3. drogozás árnyalatai

A drogozásnak millió oka, árnyalata, összetevője van. Érdemes ezeket felfejteni, és a mögöttük megbújó igényeket kielégíteni.

A drogozás először is egy nagyon erős közösségi tevékenység. Észrevehetem tehát, hogy igényem van a valahova tartozásra.

Aztán a drogozás bizonytalanságból is fakad. Észrevehetem tehát, hogy szükségem van a saját véleményem, értékrendszerem megformálására.

Szintén észrevehetem e mögött az igényemet a biztonságra. Ezen elkezdhetek dolgozni, felfedni, hogy mi okoz nekem biztonságérzetet. Valószínűleg elkezdem az anyagi dolgoknál, aztán érzékelem, hogy a vágy kielégítetlen, úgyhogy megyek a személyes teljesítmények, sikerek felé. De végül eljutok oda, hogy látom, hogy semmi sem állandó, de a kérdés marad, mire támaszkodhatok akkor?

Szerintem lehet biztonságot találni a folyamatos változásban is, nagyon is. Illetve fel fogok fedezni magamban egy pici magot, ami később nő, és amiben mégis bízhatok, ami mégis egyre stabilabb.

Aztán a drogozás lehet útkeresés, igazi válaszok keresése egy olyan világban, ahol a felszínen minden ilyen kérdést eltakarítanak a látóterünkből, például a rokonaink nem mellettünk halnak meg, hanem egy steril kórházban. Ömlik a giccs, a bulvár, a felszínesség.

Itt, ha van elég önbizalmam, kijelenthetem, hogy nagyon is jogos igényem van a válaszokra, annak dacára, hogy látszólag ennek minden és mindenki ellenébe megy.

A drogozás menekülés is lehet, ezt nem könnyen, de mégis, ésszel és munkával kielégíthetem. Ha látom, hogy ezt a helyzetet, amiben vagyok, amiből menekülök, nem akarom, akkor el lehet képzelni, hogy helyette mi az, amit szeretnék, és ennek a megvalósításán el lehet kezdeni dolgozni.

Aztán a drogozásnak van egy kifejezetten önsorsontó aspektusa is, na ez igazán érdekes kérdés. Hogy miért nem szeretem, miért akarom elpusztítani magam. Talán úgy gondolom, hogy túlságosan is más vagyok, ezért nem szeretem magam.

Talán a szüleim nem szerettek, és ezért én sem szeretem magam.

Talán van bennem egy maximalizmus is, ami az életben szorgalmassá és sikeressé tehet, de a lényeg mégis az: így, ahogy vagyok nem tudom elfogadni és szeretni magam.

A lényeg az önpusztításnál is, hogy mindennek van haszna és értelme.

Az önpusztító cselekedettel esetleg eltakarok egy sebet.

Vagy egy dühkitöréssel esetleg elkerülöm, hogy megéljem a valódi fájdalmat, ami mögötte van.

Itt megint az a lényeg, hogy ezek hasznos és fontos önvédelmi technikák, gyakran a saját túlélésünkhöz van szükség rájuk. Nyugodtan ragaszkodhatunk egy szokáshoz addig, amig számunkra több a haszna, mint amennyi kárt okoz, de legalább lássuk, hogy mit miért teszünk, és fogadjuk el, amíg képesek leszünk a mögötte meghúzódó fájdalmat feldolgozni.

A drogozásnak és mindenféle függőségnek ott van maga a szokás része is.

Az, hogy valamit automatikussá teszünk, az sokszor segít.

Például ha ugyanoda tesszük a kulcsot, akkor legközelebb nem kell keresni, vagy egyszer kell csak megtanulni biciklizni, az autóvezetést sem kell újra és újra átgondolni, amikor beülünk a kocsiba, vagy ha sokszor kell ugyanazt végrehajtanunk például egy munkában, akkor rögtön egy egymás utáni mozdulatsor betanulás a leghatékonyabb.

Viszont az automatizmus el is lustít, el is altat bennünket. Leszedál, hát még ha drogokat szedünk ilyen automatikusan, és teljesen enerválttá tesz.

Ha bárhol, bármiféle cselekvésbeli vagy gondolkodásbeli szokást megszakítunk, akár a legapróbbat, abból energiát nyerünk. Ezzel a nyert energiával aztán további szokásokat vághatunk el, tovább változhatunk.

Ha mégsem tudunk, és csak keringünk ugyanazokon a szokott útvonalakon, akkor még mindig feltehetjük a kérdést, hogy miért jó ez nekem.

Látni fogjuk, hogy például azért, mert még nem merünk változtatni, nem merjük az ismertet itthagyni az újért.

Vagy azt, hogy ha nem jutalmaznám így magam, akkor depressziós lennék. Ekkor türelemmel várok, sőt, megélem, hogy szeretem azt a dolgot épp, amihez így ragaszkodok. Én így vagyok a cigarettával. Nem kéne, nem kéne, de mégis kell még.

A lényeg, hogy türelemmel, lassan, szeretettel fejtsünk fel mindent.

Mindannyian cipelünk súlyokat, és ha nem tesszük le azokat, nem dolgozzuk fel a veszteségeinket, nem nézünk a fájdalmunkkal szemben, akkor az örömöt sem tudjuk megélni. És ez a munka fiatalkorban kezdődik.

Az önismereti úton haladva és a saját világunk felépítésével lassan fel tudjuk számolni a problémáinkat, míg végül úgy érezzük, hogy valóban a saját életünket éljük. Ebben hiszek, és nem hiszek a büntudatban, az önmarcangolásban.

de a kígyót ma nem láttam, és nagyon hiányzik

A télen befagyott, és aggódtam a halak miatt. Nem véletlenül, az olvadás után 23 halott halacskát küldtem át a szomszéd telekre. És két békát.

Viszont azóta burjánzik az élet. A fák és az állatok meg vannak őrülve. A tóban kergetik egymást a piros, sárga, fehér, fekete, kisebb és nagyobb aranyhalacskák.

Van nyolc békám, akik hosszasan párosodtak, akik meg szabadon maradtak, hisztiztek, felháborodtak és harcoltak. Ha meg nem, akkor a napozóteraszon napoznak

A párosodás eredménye pedig A TAKONY. Amikben a kaviárok már fejlődnek is:

A tavirózsa is nő, és a fő látványosság, az anakondám! KÁ a neve.

Egyik este pedig azt vettem észre, hogy őrülten kőröznek a madarak, és cserebogarak hada repül felém, és nekikoppannak a háznak meg az eresznek. Egyik nap pedig valami fácán-szerű repült fel egy alacsony fára.

És van tulipánfa is, meg a kicsi öreg kutyám:

hát ezek vannak, az élet él és élni akar.

Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete – Flow a mindennapokban (Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2009): 60-61.

Megtudtam például, hogy a gomba hatása alatt megemelkedett a vércukor szintem, és gondolom ezért volt az, hogy úgy éreztem, a csoki a barátom, ha elmúlik az otthonosság érzése, majd eszek egy kicsit – vagyis újra megemelem a cukorszintet. Azt nem tudom, hogy a kávé és a cigi miért volt szorosan a csoki mellett a fejemben, de biztosan arra is van magyarázat.

Valahogy úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy egyensúlyi pontja az adott életszakaszában, amitől, ha felfelé tér el, akkor rögtön utána lefelé következik, és ha lefelé tér el, akkor felfelé kell mennie, hogy tarthassa ezt az egyensúlyi pontot, vagy inkább tengelyt. És valahogy úgy képzelem, hogy ez a pont vagy tengelyt az szabja meg, hogy mekkora az illető energia-szintje, vagy ezt lehet másképp is hívni, például tűréshatárnak, optimális működésnek, befogadható élmények megfelelő szintjének stb.

Kaptam egy bepillantást, alaposan elmozdultam felfelé, és aztán a következő napokban jött a lejjebb, de érdekes, hogy nem volt olyan nagyon lent. Igaz, hogy a fent sem volt olyan hatalmas nagy katarzis, mert volt már részem hasonlóban, és nem, nem drog által. Csak ez töményebb, szebb volt. A lent pedig főleg abból adódott, hogy megkérdőjeleztem az élményt, feltettem magamnak, hogy csak önáltatás volt az egész, illetve frusztráltam magam, hogy akár így, akár úgy, lényeg, hogy nem tartós.

Ez azonban csak egy-két napig tartott, és aztán eltelt még jó néhány, és megerősödött az a véleményem, hogy ez a bepillantás jó volt, nagyon hasznos volt, és főleg, értelme volt.

Nem bánom, ha bárki menekülésnek nevezi ezt, de akkor nevezzünk menekülésnek minden hasonló tevékenységet: egy szép film nézését, az ábrándozást, a tervezgetést is. Ami a lényeg nekem az egészből az az, hogy ilyenkor megfogalmazom a vágyaimat, egy erőteljes segítséget igénybe véve definiálom, hogy mit akarok, mit szeretnék elérni.

Nem akarok most gombázni, úgy érzem, hogy legkevesebb egy-két hónap múlva jöhetne csak szóba, ha egyáltalán. Tehát ezek szerint nem akarok menekülni. Ugyanakkor őrizgetem az élményt, és minden nap keresem a világra nézve ugyanazt a látványt, és ezt élvezem, ez jó, az a nem jó, amikor fásultan, unottan, felszínesen siklik keresztül a tekintetem egy egész életen. Abból valóban ki akarok törni, onnan valóban menekülni akarok.
Ha nem így gondolnám, ha nem gondolnám azt, hogy nem az való egy embernek, hogy fáradtan keljen reggel és valami nem szeretem munkát végezzen, akkor sosem jöttem volna ki a depresszióból, és sosem volna olyan jó életem, mint amilyen most van. Én nem tudom, régen hol romlott el, elromlott-e egyáltalán valami, de az alapélményem sosem az volt, hogy élni jó, méghozzá örömben, bőségben, boldogságban, hanem minderre meg kellett tanítani magamat – próbálkozva így vagy úgy. A korábbi drogozás egy ugyanilyen jó szándékú próbálkozás volt, legalább ugyanannyira, mint amennyire menekülés.

Korábban ettől függetlenül rossz lelkiállapotban voltam, és erre utaltam az előző írásban, hogy hallucinogénekkel nagyon nem is volt bátorságom kísérletezni. Azért, mert felerősíti a szorongásokat, a félelmeket, és azt is tudtam, hogy ugyanakkor nem kínál megoldást, benne lehet maradni, utat lehet veszteni. Ha az alapszorongások, félelmek egyébként is nagyon nagyok, akkor pedig egészen az őrület fenyeget, ezt gondoltam. Most is azt hiszem, hogy van ebben valami, és az összes kommentet igaznak találom, amik a veszélyekre figyelmeztettek. És főleg, semmiképpen sem szeretném, ha valaki miattam kapna kedvet (Gyula!).

Magamról beszélve, és nem a korábbi – tizenöt évvel ezelőtti – drogozásról, ezt a mostani gomba-élményt nem menekülésnek látom, hanem a vágyaim megfogalmazásának, a hétköznapi életemet pedig nem olyannak látom, amiből menekülni kell, hanem olyannak, ahol mindazt, amibe bepillantást kaptam, megvalósíthatom.